Íme!
’Rendellenességek’ átváltoztatása Sikerré
Tizenéves és korai felnőtt éveim többségében kontrollnélkülinek, nyugtalannak, problémásnak és túl aktívnak jellemeztek. Többnyire csak olyan unott voltam, hogy majdnem elment az eszem, ahogy elfoglaltságot és kalandot kerestem és próbáltam kitalálni, hogyan tegyem a napomat érdekessé. Ez a ’tűnődés’ folytatódott a közép- és főiskolán keresztül. Befejeztem a főiskolát, de az olyan volt, mint egy foghúzás és én utáltam minden pillanatát. Öt évig tartott egy könyvelői diploma megszerzése. Több tízezer dollárral tartoztam az államnak, és többet tudtam az alkoholról és a drogokról, mint arról, hogy hogyan szerezzek munkát, vagy vezessek egy csekkfüzetet.
Körülbelül 23 éves lehettem amikor úgy minősítettek mint problémás, megszállott, mániákus, egy rabulejtő személyiség jelenlétében ’figyelemhiányos hiperaktivitás zavar’-ra hajlamos egyén; és néhányan felvetették, hogy egy betegségben szenvedek. Elhiheted, én tudtam, hogy vannak problémáim, de soha nem képzeltem ezek bármelyikét is rendellenességnek vagy betegségnek. Ráharaptam erre a csalira, mert tudtam, hogy valami rossz, csak azt nem tudtam, hogy mi az. Nyilvánvaló volt, hogy nem értem el azt a szintet, amire képes vagyok és úgy tűnt, hogy ezek a minősítések illenek néhány olyan dologra, ami velem történik.
25 éves koromban leszoktam a drogozásról és azt javasolták, hogy kezdjek el rendelvényes gyógyszereket szedni, hogy segítsen kezelni a „másik” problémáimat. Az orvosi drogok helyett fogtam magam és mind azt az időt, energiát és téves felvilágosítást, amit addig hagytam veszendőbe menni, a karrieremre irányítottam. Szinte azonnal csúcstermelővé váltam, ahol dolgoztam. Életemben előszőr győzedelmeskedtem, és minnél többet nyertem el, annál jobban akartam győzni. Szó szerint az egyetlen különbség az volt, hogy fogtam minden nyughatatlan energiámat és a karrierem tanulására és a pénzügyi stabilitásomra irányítottam.
Sokszor több mint napi 12 órát dolgoztam, amikor mások 8-at. Valaki felvetette, hogy az egyik szenvedély/megszállotság rendellenességet felváltottam egy másikkal. El sem tudtam hinni, mert életemben először jól mentek a dolgaim és erre azt mondták nekem, hogy ez is egy probléma. Az emberek többsége, akikkel együtt dolgoztam nem tudott lépést tartani az energiámmal, így hát egy problémával címkéztek fel engem. Kinek volt problémája? Miért én kaptam a címkét? Ugyanazok az emberek, akik azt mondták, hogy valami baj volt velem, vagy egyszerűen lusták voltak vagy nem vágytak többre. Felötlött bennem, hogy ez egész gyerekkorom óta történik azokkal az emberekkel, akik mindig találtak valamit velem kapcsolatban, ami valahogy hibás, rossz vagy gyenge volt. Miért nem a minősítőket minősítik? Lehet, hogy a probléma az övék és őket kellene „alul teljesítési rendellenesség” vagy „megelégszik a morzsákkal megrögzöttség” vagy „add fel az álmokat betegség” címkékkel ellátni?
Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy többé nem fogom elfogadni mások minősítéseit, és használni fogom az energiámat, hogy arra koncentráljak, amire én akarok, akkor is, ha ez probléma lenne. Elkezdtem olvasni 2-3 könyvet hetente, audio programokat hallgatni naponta, és tanulni nagyon sikeres emberektől. Minden sikeres ember beszélt a „mindent bele” hozzáállásról egy elképzeléssel kapcsolatban, egyik sem beszélt kiegyensúlyozásról, mindegyikőjük egy gondolat megszállottja. Ez elgondolkodtatott, „Olyan mélyenszántó a valami rendkívüli megtétele melletti elkötelezettség, hogy az ’átlagos’ emberek számára megérthetővé tétele okán a ’rendkívülit’ valami rossznak címkézik fel?
Ezen felül mindegyik ilyen ember érdeklődött valami nagyon különleges megtétele iránt, mintha lenyomatot vagy lábnyomot szándékoztak volna hagyni a Földbolygón.
Amint én meghoztam ugyan ezeket a döntéseket, gyorsan elértem az én üzletágam értékesítőinek a felső 1%-át és tovább léptem, hogy megépítsek 3 sikeres üzletet. Azért, hogy megvalósíts dolgokat, nagyon sok hajtóerőre és lankadatlan elkötelezettségre van szükséged. Az elmúlt másfél évben megírtam 3 könyvet, amelyek egyike New York Times Best Sellere (sikerkönyv) lett; több mint 120 cíkket írtam, amelyeket közzétettek a világ különböző pontjain; létrehoztam egy virtuális képzési anyagot (virtual training product ) és egy telefon alkalmazást (phone app) és még mindig tudok időt szakítani a családomra is minden nap.
Itt van néhány lépés, amit jó lenne ha még ma megtehetnél:
- Állj le azzal, hogy megengeded az embereknek, hogy minősítsenek téged – küld el őket melegebb éghajlatra.
- Fogd minden alkotó energiádat és irányítsd a célodra.
- Válj eltökéltté azzal a gondolattal kapcsolatban, hogy egy nyomot hagyj ezen a bolygón.
Valaki azt mondta nekem mostanában, hogy ’neked figyelem hiányos hiperaktvitás zavarod van’, és én azt válaszoltam ’ugyan már, csak azért, mert te nem tudod megszerezni a teljes figyelmemet, ne engem hibáztass!’ Ma már szembeszállok mindenkivel, aki a képességeimet betegségnek, működési zavarnak, vagy hiányosságnak kiáltja ki. Éppen egy interjút készítettem az otthonomban, amikor azt kérdezték tőlem, „Te a siker megszállottja vagy?” és azt feleltem, „TELJES MÉRTÉKBEN! A siker megteremtése etikai felelősségem – mutass nekem valakit, aki megtett valami rendkívülit, és aki nem eltökélt, megszállott és még rabja is annak, hogy a saját elgondolásait kimutassa. Ha ezek a jellemzők ’hiányosságoknak’ vagy ’rendellenességeknek’ tekinthetők, akkor még néhányat akarok belőlük, mert sok energiát igényel az, hogy az ember nyomot hagyjon ezen a bolygón!
Grant Cardone
Az eredeti cikk ezen a weboldalon található:
